Krizsán András - Somogyi Győző
A BALATON-FELVIDÉK TÁJBA SIMULÓ NÉPI ÉPÍTÉSZETE
című könyv
Krizsán András és Somogyi Győző kötete rekviemnek indult, de ezt a szomorúnak ígérkező szándékot felváltotta annak a déli örömnek a hirdetése, amely egyszerre napfény, víz, hegyek, dombok, erdők, mezők, kövek sokasága és sokfélesége, gyümölcs, szőlő, bor, nyitott pincében nyitott szívű, vendéglátó gazda és olyan házak, hajlékok, amelyekben élni lehetett, amelyek belesimulnak a tájba, formálják annak arcát, aminthogy az is formálta őket. Élő, személyes emlékekről, történelemről, egykor itt élt emberekről, családokról, közösségekről, az emlékezetben még őrzött hagyományokról vallanak, beszélnek a sorok, a képek, felkínálva megismerésük lehetőségét mindazoknak, akik halló füllel, látó szemmel, értő szívvel közelednek hozzájuk.
A táj különleges, varázslatos, természeti, történelmi értékek hordozója. Arcának változásait, sokféle vonását a felfedezés élményét kínálva hozza közel az építész író és a festőművész. Szó és kép kiegészítik, megerősítik egymást, egyszerre nyújtják a látványt és a képzeletet megmozgató építő ékkövek formagazdagságában való elmerülés lehetőségét. Krizsán András szavai képeket varázsolnak elő képek nélkül, Somogyi Győző keze nyomán pedig úgy telik meg élettel a táj, hogy megszólal szavak nélkül is. Kettejük összefogásából különös, egyedülálló élmény birtokosává lesz az olvasó. Érzékelheti a hegykoszorúk övezte medencék békéjét, a bazaltorgonák fenséges kötegeit, a kőtenger szeszélyes formáit, a színek változatosságát, a titokzatos ködöket, az esőáztatta tájban a felragyogó napfényt és nyomában a derűt. Szeme előtt nőnek ki, emelkednek a magasba a templomok tornyai és a házak különleges szépségű kéményei. A lankákon szőlősorok futnak, idézve az esztendőn át tartó munkát, a pinceszerek vidám hangulatát és a pohárban megcsillanó bor fényét, ízét.
A szerzőpáros együtt bírta szóra ezeket a tájba simuló hajlékokat, lakóházakat, szőlőbeli épületeket, kibontották a látványt, megmutatták a táj, a hely arcát a benne élő ember szellemiségével, rávilágítva a sokszorosan szoros kötődésre a természethez, benne az épített környezethez, vele a múlthoz, az élet szolgálatához. Hisz az épített emlékek egyszerre gyakorlati, valamint lelki szükségletet elégítettek ki, jellemezve a társadalmat és tagjainak művelődését. Ezek a házak, alkalmazkodva a helyi tradíciókhoz, úgy épültek, hogy otthonokká legyenek, igazi hajlékokká, amelyekben élni lehet. A hajlék megvédte tulajdonosát és keretet, teret adott a benne lakók teljes életének. A tájban élő embernek legszorosabb kapcsolata házával volt.
Költészet és festészet egyszerre ami így feltárul, természet, ember, épület összeforrottsága, harmóniája bontakozik ki, válik érzékelhetővé. Az utca gyöngysor, gyöngyszemek a házak, érezni, hogy lelkük van, amit a vakolatdíszek, a kőbástyák, a fazékban pompázó oleanderek és az érett fügétől súlyos bokrok sugároznak az ide érkezőnek. Itt nem szabad sietni, itt szemlélődni, elmélkedni kell, megmerítkezni a szépségben, a csodában, a kövekbe zárt múltban, gondolkodni az értékek továbbörökítésén. Az olvasó kezébe mindezekhez vezérfonalat ad a könyv, de ugyanakkor technikai-technológiai gyakorlati útmutatót is az értékek megőrzéséhez úgy, hogy azok az építészeti kultúra eleven emlékei lehessenek. Értékmentés és értékteremtés egyszerre. „És talán nem is rosszul” (Kós Károly)
S. Lackovits Emőke
néprajzkutató
A könyv 4995,-Ft-os áron megvásárolható minden könyvesboltban, vagy 20% kedvezménnyel a kiadónál.
