Nagy sikerrel zajlottak az idei NAGYAPÁM HÁZA mester inas képzések. Az ország legkülönbözőbb településein, hat helyszínen tanulhatták a fiatalok a hagyományos népi építőmesteri munkákat. Most ezek közül az egyik helyszínt, a szokolyai Kacár tanyát szeretnénk bemutatni, helyszíni beszámoló alapján:
Inasélet a Kacár tanyán
A hagyományos népi életmód és a népi építészet iránt érdeklődő fiatalokként pályáztunk a Falufejlesztési Társaság által kiírt Nagyapám háza című pályázatra, és így a nyertesek között lehetőségünk nyílt, hogy négy hétig „mester-inas” képzésben vegyünk részt. Mi négyen Lénárt István Kacár tanyájára kerültünk, mely minden bizonnyal az egyik legszebb helyszín, ahol ezt a négy hetet eltölthetjük. A tanya Szokolya külterületén, egy dombháton terül el, ahonnan festői szépségű tájat járhat be tekintetünk. Rálátni a környező hegyekre, a völgyben elnyúló falura, és a szomszéd gazdaságokra. Mesterünk, István kitartó munkával hozta létre Kacár tanyáját másfél évtized alatt, melyet számos különféle tájegység jellegzetes épülete alkot: istálló, cséplőpajta, dagasztóház, földház, gulyás-kunyhó, szélmalom.
Lassan gyakorlatunk feléhez érve, alkalmunk nyílt megismerni számos hagyományos népi mesterséget és a gazdaság működését. A tanya bemutatása után, már az első nap bepillantást nyerhettünk a hétköznapok feladataiba. Mesterünk szándéka, hogy ne csak egy féle munkafolyamatot csináljunk hosszadalmasan, hanem minél több mesterséget átadjon számunkra.
Az első napokban kipróbálhattuk az agyag különféle felhasználási módjait és az ehhez szükséges különböző összetételű keverékeket, melyek alkalmasak vályogvetéshez, sárkemence építéshez, tapasztáshoz. Ezen technikákat alkalmazhatjuk majd az elkövetkező hetekben egy ól és egy kemence építése során.
Első nagyobb építményünk, amelyen több napot dolgoztunk egy csúszótalpas épület, ami bárhova elvontatható ahol szükség van rá. Ez a fészer kiváló szolgálatot fog tenni az esős időkben a gépek és szerszámok tárolása révén. A vázszerkezetet fa gerendák alkotják, melynek elkészítése során sikerült megismerni a hagyományos ácstechnikák egy részét, úgymint a csapolást, fecskefarkú és feles lapolást. Az oldalfalakat vesszőfonással alakítottuk ki. Ugyanezzel a módszerrel kezdtünk el egy tyúkólat, melynek alapját egy öreg szekérkerék adja. A tyúkól tetejét siskanád-kévékből raktuk.
Eddigi munkálataink számunkra legélvezetesebb része a juhól paticsfalának kijavítása volt. Ez magában foglalta a sövényfal tapasztásának leverését, a vesszőfonat kijavítását és újratapasztását. Noha ez volt munkáink közül a legkoszosabb, ugyanakkor az egyik leglátványosabb is.
Nagy szerencsénk, hogy a „mester-inas” képzést Lénárt István tanyáján végezhetjük, mert láthatjuk, hogy a legegyszerűbb természeti erőforrásokból, hogyan épül fel és miként működik egy teljes gazdaság. Ebben a rendszerben nincs felesleg, minden elem tökéletesen betölti a maga szerepét, minden felhasználható valamilyen módon, a természet örök körforgásának látható és tapintható megnyilvánulása minden búzaszem és szalmaszál. Minél több mesterséget ismerünk meg, és minél több részletét fedezzük fel a természet sokoldalúságának, annál nagyobb kíváncsisággal várjuk az előttünk álló két hetet, melyen mesterünk újabb tanácsokkal segít minket és egyre mélyebb tanulságokkal érteti meg a paraszti életmód nemes, fáradságokkal teli valóságát.
Gera István
Jakab Dániel
Szilágyi Ákos
Tar Dániel
