Miklóssy Endre

A Falufejlesztési Társaság születése és tevékenysége

Ilyenképpen kerültünk kapcsolatba Puskás Ferenccel is, aki hajdani ENSZ-szakértőként többször járt Indiában, ott eltanult egy csodálatos falufejlesztési programot, és azóta is nagy fáradsággal és kevés eredménnyel próbálja minálunk meghonosítani. A Társasággal való együttműködése mindazonáltal informális maradt, egy olyan helyzetben, amidőn a program megvalósításához  erős szervezett és formalizált intézményre volna szükség. Éppen ez, vagyis a fogyatékos intézményesültség okozta minden tekintetben és egyre növekedő mértékben a nehézségeket az elgondolások véghez vitelében. Talán egy belső fogyatékosságról is beszélhetünk itt, de ennél meghatározóbb volt mégis az úgynevezett „rendszerváltás” gyors elbürokratizálódása, ami anélkül történt meg, hogy az érdemi problémákra választ teremtett volna, és ezért a fokozódó bürokrácia folyamatosan csak a nehézségeket tudja fokozni, mind e mai napig.

    A rendszerváltás táján felújult az ígéretes, de a diktatúra által hajdan megfojtott népfőiskolai mozgalom is, és a Társaság ezzel is azonnal kapcsolatot teremtett. (Még el tudtuk érni az öreg Újszászy Kálmánt, a magyar népfőiskolai mozgalom egykori sárospataki „atyját” is.) Ez a mozgalom, ami a 19. század derekán az akkor koldusszegény és kilátástalan jövő előtt álló Dániát felemelte Európa élvonalába, most éppúgy mint a harmincas években, követendő példának tűnt a számunkra. Több utazást, tanfolyamot szervezett Berci Dániába, Németországba, Svájcba, Ausztriába részint a falufejlesztés módszereinek a megismerésére, részint a nemzetközi személyes kapcsolatok kiépítésére. A tervezés, a társadalomszervezés, a helyi önkormányzás különféle olyan szereplői vettek részt ezekben, akiknek a számára a feladat több volt, mint a napi munka elvégzése.
    Volt „fordított” kezdeményezés is. Lázár Ervin János például, akinek a nyolcvanas években kellett innen elmenekülnie Koppenhágába, most megkísérelte a népfőiskolák szülőhazájából, hogy segítséget nyújtson Magyarország szellemi felemelkedéséhez  A Falufejlesztési Társasággal szervezni kezdett egy Hamvas Béla Népfőiskolát, amelynek a célja az lett volna, hogy a zseniális magyar gondolkodó szellemi hagyományának az életre keltésével segítse Magyarország megújulását. A székház megteremtését, a működési költségeket pedig dán segítséggel lehetett volna biztosítani, mert Dánia azidőtájt, a kilencvenes évek közepén, azt fontolgatta, hogy missziós tevékenységgel támogatja a rászorult országok szétvert társadalmának az újjá szervezését. Sajnos a dolog, aminek pedig olyan jeles részvevői is voltak, mint a „szabad zene” világhírű apostola, Szabados György, végülis hamvába holt, mert a dánokon is úrrá lett a „szent önzés”, és mert mi magyarok akkor már úton voltunk az újabb „fagyhalál” felé.