(Kemény Bertalan Falufejlesztési Díjak)
Miközben a Magyar Tanya-és Falugondnoki Szövetség ügyvezető társelnöke méltatlan módon március 5-re hívta össze a rendkívüli közgyűlést, az idén is átadásra kerültek a Kemény Bertalan Falufejlesztési Díjak. A bensőséges és jó hangulatú ünnepségről Kemény Pál gondolatait idézzük, amit a Kemény család nevében tolmácsolt a jelenlévőknek.
(A díjátadó ünnepség előadói)
Tisztelt Elnök Úr, tisztelt egybegyűltek, kedves falu- és tanyagondnokok!
Megrendítő és felemelő érzés újra jelen lenni egy olyan ünnepségen, amely immár lassan hagyományosan emléket állít Édesapánknak, pontosabban életművének, a gondolataiban megfogant, majd évek kemény munkájával létrehozott falu- és tanyagondnoki hálózatnak.
(Az ünnepség résztvevői)
Azt szeretnénk, hogy emlékéhez méltó módon érezzék önök, mindannyian, hogy a család büszke arra a munkára, amelyet önök a mindennapok során végeznek. Önök méltó folytatói annak a gondolatnak, amely a helyi közösség lelkeként nem meghatározni akarja a helyi cselekvést, hanem példájával, kérdésfeltevéseivel, érzékenységével, probléma megoldási képességével, hitével és szorgalmával egy lehetséges válaszra késztet egy közösséget.
Kitüntetettek: Bonta József, Németh Istvánné Baksa Eszter, Bús Gizella, Miklóssy Endre
A kulcsszó a közösség. Csak élő közösségben gondolkodhat az, aki a jelen globális kihívásaira keresi a választ. A válasz kézenfekvő: itt van helyben, a szívünkben, szomszédjainkban, családtagjainkban, a közvetlen környezetünkben élő emberekben és munkájukban. A közösség ébreszti fel azt a szolidaritást, amely kivezethet bennünket abból az útvesztőből, amelybe akarva-akaratlanul betévedtünk. 
(Andrásfalvy Bertalan előadása)
Amikor a XIII.–XIV. század embere Isten mellett felfedezte önmagát, nem tudhatta, hogy az „ÉN”-fogalma lassan, de biztosan elkezdi pusztítani a közösséget. Ma egyre többen érezzük, hogy új, talán fordított előjellel végrehajtott reneszánszra van szükség, nem tagadva az ember fontosságát: önmagunk mellett újra fel kell fedezzük Istent, hogy önző és harácsoló természetünkből előcsalogassuk az ott megbúvó, odaadó, tevőlegesen szolidáris lényünket.
(Serafin József SZMM főosztályvezető előadása)
Mondhatnánk azt, és talán elérzékenyülnénk mindannyian, hogy közös életre hívónk jóvoltából kiterjesztjük önökre a család fogalmát, és testvéreinknek nevezzük a falu- és tanyagondnokokat. Ez szép gondolat, de nem fejezi ki az alkotó szándékát. Utolsó homálybogozásának befejező gondolatait idézem: „Fontos a család – fontos a védelme, megbecsültsége és értékei. De védhetetlen, ha nem működik a család és a nemzet között a családok családja – az igazi emberi közösség.” Ezért inkább hálásan köszönjük az emlékdíj alapítóinak, a Falufejlesztési Társaságnak a hagyományteremtés szándékát, és kívánunk mindannyiuknak hasznos időtöltést, elmélyült beszélgetéseket, örömteli ünneplést, hogy lélekben is megerősödve folytathassák azt az elhivatott és egyre nehezebb munkát, amellyel igazolják sejtéseinket: Magyarország jövője és ereje ma vidéken található.
(Délutáni párbeszéd résztvevői)
