CSÜTÖRTÖKI ISKOLA – IX.  PROGRAMSOROZATA

2010 tavaszi félév

Kurátor:  Krizsán András építész

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ALTERNATÍV JÖVŐ – A JÖVŐ ALTERNATÍVÁI

 

2010 február 4

SZABÓ GELLÉRT Magyar Faluszövetség elnöke

FALUKÖZÖSSÉGEK

 „Mondják, hogy a semmiképp sem saját érdemeinkért kapott rendszerváltás óta Magyarországot a 3200 „kisköztársaság” egymás elleni küzdelme jellemzi. Ha így volna, már nem itt tartanánk. A respublika ugyanis két latin szó, a „res” (ügy, dolog) és a „publica” (közös) összevonásából született. Azt a társadalmi Rendet(!), államformát jelenti, ahol nem a születési helyzetéből adódóan, nem is az irányító hatalmat erőszakkal magához ragadva válik valaki a közhatalom birtokosává, hanem a polgárok szabad akaratukból, választások útján bízzák rá személyes ügyük, sorsuk igazgatását a maguk közül való, önnön képmásukat is magán hordozó képviselőkre. Teszik ezt abban a hitben, hogy az Ő személyes ügyük (céljuk, gondjuk, erőfeszítéseik), a közösség ügyévé (céljává, gondjává, sikerévé) válik, arcvonásaikat pedig viszontláthatják az adott közösségről önmaguk, és mások által formált összképen.”

 

 2010 március 18

A FENNTARTHATÓSÁGI DILEMMA

(REÁLIS VESZÉLYEK ELŐTT AZ EMBERISÉG)

 „Napjainkra az emberiség növekvő létszámával és egyre hatásosabb technikával teljesen benépesítette és átalakította bolygónkat. A föld, a víz, a levegő élőlényekkel átszőtt globális rendszerében, a bioszféra minket is éltető működésében ezzel párhuzamosan zavarok jelentkeznek. A korábban önfenntartóan vezérelt bioszférát összehasonlítva a jelenlegi fenntarthatatlan „fejlődésünkkel" meg kell találnunk a tartós fennmaradásához szükséges lehetőségek kereteit. Az úgynevezett ökológiai lábnyom fogalma a legjobb szemléletes eszköz „fenntarthatóságunk vagy fenntarthatatlanságunk” mérésére.  A visszamenőleg is meghatározott ökológiai lábnyomokból megállapítható, hogy a hetvenes évek végén az emberiség már átlépte bolygónk lehetőségeit, s jelenleg csak egy 30%-al nagyobb Földön nevezhetnénk életmódunkat fenntarthatónak. A helyzet komolyságát tovább fokozza az egyes országok között óriási különbség az egy főre jutó lábnyom területét illetően. Az emberiség legszegényebb és leggazdagabb 20-20%-a között 1970-ben harmincszoros különbség volt, 2005-re ez a különbség hetvenötszörösre nőtt! Az emberiség felfoghatatlanul komoly válaszút elé érkezett. Vagy fel tudjuk fogni a közös ügy előbbre valóságát az egyéni, sőt nemzeti érdekekhez képest, vagy versengve rohanunk egy globális katasztrófa felé. Tévedés ne essék, nem a Föld vagy akárcsak a bioszféra megmentése a cél. Mindkettő túlélne egy efféle katasztrófát. A tét „csupán” az emberiség.”

 

2010 április 15

MERRE TOVÁBB MAGYARORSZÁG?

„Iszonyatosan felgyorsult és egyre több társadalmi csoportot ránt magával a társadalmi leszakadás. A lakosság egyharmada, 3 millió ember él a létminimum alatt, vagy akörül Magyarországon. A legnagyobb nyomor az ország legleszakadtabb  régióinak kis falvaiban van, ahol nemhogy munka nincs, de a szárnyvonalak megszüntetése következtében még a távolabbi lehetséges munkahelyek elérésének esélyét is elvették tőluk. A másik hasonlóképp veszélyeztetett csoportot  a vidéken élő idős emberek képezik. Ha ugyanis egy faluban megszűnik a vonatközlekedés, bezárják a postákat, iskolákat, nincsenek munkahelyek, a csak kicsit is mobilisabb családok, a fiatalok mind elköltöznek a falvakból. Az idős emberek pedig ott maradnak egyedül a nyomorúságos nyugdíjukkal. Ez persze nem jelenti azt, hogy a városokban ne nőne rohamosan azok száma, akik bármely pillanatban hasonló sorsra juthatnak, mert nem tudják fizetni a számláikat. Amikor emberek fagynak meg az utcán és a lakásaikban, nem a törvényeken kell gondolkodni, hanem életet kell menteni, cselekedni kell, méghozzá azonnal. ”

http://www.mindengyereklakjonjol.hu/

 

 

2010 május 6

A FELÉLT JÖVŐ

 „A hőmérséklet növekedésével biztosan elolvad az Északi-sark jege. Ennek következtében a Golfáramlat előterében felhígul a só sűrűsége, ez pedig magával hozza az áramlat lelassulását, hiszen azt a só sűrűségkülönbsége (gradiense) hajtja. A világtengerek mentén fekvő országokban az atlanti éghajlat szinte eltűnik és a helyét a belső, kemény szárazföldi éghajlat veszi át. A grönlandi jég elolvadása megemeli a tengerszintet néhány méterrel. A hőmérséklet növekedésével a világtenger is melegszik, és CO2-megkötő képessége ezzel csökken, tovább gyorsítva a felmelegedést. Továbbá a melegedés miatt összeomlik az Amazonas-medence őserdei élővilága, tovább emelve a CO2-szintet, mintegy 150-200 ppm-el, ami akkor szintén gyorsítani fogja a felmelegedést. Ha 5 C°-ot sikerül emelni a bolygó hőmérsékletén, akkor felolvad az összefüggő jégtakaró a föld alatt Szibériában. Az ott található jég 10%-ban metánt tartalmaz; a vízmolekulák csapdába zárják a metánmolekulákat (klatrát-szerkezet) (Sloan, 2003). Ha mindez felszabadul (a jelenség Nyugat-Szibériában már zajlik), akkor összesen 450 milliárd tonna metán jut a légkörbe, ami rövid távon annak felel meg, mintha 23-szor annyi CO2 jutna ki. Amikor ez megtörténik a légköri viszonyok annak felelnek majd meg, mintha a CO2 sűrűsége 3900 ppm lenne; azaz a jelenlegi mintegy tízszerese. Ennek következtében több tíz fokos hőmérséklet-növekedés várható. „

 

A CSÜTÖRTÖKI ISKOLA alkalmai olyan civil fórumok, ahol az értelmes beszéd, a párbeszéd, az igényes közgondolkodás módszerével keressük az okokat, magyarázatokat és válaszokat. A tavaszi félév tematikája:  az alternatív jövő – a jövő alternatívái.

 Előadásaink kezdési időpontja 17 óra.

Cím: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2, MÉSZ székháza.

kredit: 0,5 pont
Az előadáson való részvétel előzetes regisztráció és kreditigazolás kiadása nélkül ingyenes!

Minden új érdeklődőt és régi barátunkat szeretettel várunk programjainkra.

                                              

 

 Krizsán András építész kurátor

                                                                Tel: (30) 999-0027

 

Kemény Bertalan a hatvanas évek kiútkereső nemzedékének legcsendesebb szavú, ám mégis legnagyobb hatású képviselője a BUVÁTI, a PestTerv és a VÁTI településtervezője, a Falufejlesztési Társaság megalapítója és egykori elnöke, a Falugondnoki Hálózat szellemi atyja és megteremtője, a Csütörtöki Iskola faluszeminárium kezdeményezője, a tervezőirodák szűkre szabott mozgásterében is megpróbált kibontakozni, elszakadva az aktuális módszertanoktól és részekre bontott feladatoktól. Hatalmas történeti tudásából, táj- és gazdálkodási ismereteiből könnyen megélhetett volna, de sosem voltak kész, előre gyártott sémái, javaslatai. Tanítványait kérdezve-válaszolgatva oktatta, így tett a falvakban is. Kérdezett, és a kérdezettet saját kérdéseivel juttatta el a helyes válaszhoz. A falu boldogulására sem volt kész receptje. Mert mi is kell hozzá? Mindenütt más. De mindenekelőtt a helyzettel való szembenézés. Helyette megpróbálta feltenni a valóságos kérdéseket a falu jelenéről és jövőbeni sorsáról, majd közösséget vállalva az ott élőkkel minden gondolatát és energiáját nekik szentelte.

Minden erejével ellenezte az Országos Település-hálózatfejlesztési Koncepciót, amely szerepkör nélküli és megszüntetendő emberi közösségekről, kistelepülésekről intézkedett. Mert leszámítva az agglomerációs településeket, különösen az aprófalvak lakossága drámai változáson ment keresztül. A nagyüzemivé vált agrárium a falusi lakosság töredékének tud munkát adni. Megszűnt a városi ipar telephelyeinek nagy része és hiába az igen jelentős előrelépés az infrastruktúra fejlesztés területén, a jövedelemszerzési lehetőségek hiányában paradox módon a korszerű és szépen gondozott falvak léte is megkérdőjeleződik. A fiatal generációk elköltöznek, melynek szükségszerű velejárója az intézmények leépülése, az iskola, az óvoda, a posta, a bolt bezárása, és a megállíthatatlan öngerjesztő-önpusztító folyamat beindulása.

Kemény Bertalan akkor sem fent, hanem helyben kereste a megoldást. Általa modellnek tekintett dán népfőiskola mintájára a helyi szellemi műhelyek kialakítását szorgalmazta a mindennapok megkönnyítése és a távlatok megteremtése érdekében. Az együttműködés tanítható és tanulható - vallotta, és ebben segítséget nyújthatnak e műhelyek. Hogy a nagy szavakat aprópénzre váltsa, lehajolt minden apróságért. Ennek jegyében tette fel a kérdést, hogy miért nem használjuk ki a csereprogramokban rejlő lehetőségeket, miért nem utazunk tanulni a másik faluba. Utópisztikus gondolatokat táplált a helyi demokráciákról, ugyanakkor számolt a realitásokkal. Számolt a közigazgatás koncentrációjával, az önkormányzatiság elmozdulásával a kistérségi szint felé. De hogy ez ne rombolja tovább a falut, a részönkormányzatok szerepét szerette volna erősíteni. Sőt modellszerűen azt képzelte, hogy direkt demokrácia megvalósulhat úgy, hogy a körjegyzőségeken belül az egyes településeken a falugyűlés intézi a közösség ügyeit.

Számolt az iskolák körzetesítésével is. Siránkozás helyett rögtön azon gondolkozott, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy e rendszerben megmaradjon a településhez fűződő érzelmi kötődés. Helyi tantervet ajánlott (így lett  a málna tantárgy a Börzsönyben), ami többek között a kistérségi táj változásának nyomon követésére épül, szemléletesen az 1870-es katonai térképekkel kezdődően. Ki is mondja: ma már a falu túl szűk keret, ezért lép ki a kistérség irányába.

 A falu fejlettségét nem a gazdasági és infrastrukturális mutatókkal mérte, hanem a lakosai közti kapcsolatrendszerrel. Ezért alapérték nála az egymásra figyelés, a kérdezni tudás, az egymástól tanulás, a generációs ismeretátadás. A kérdések, a válaszok, a közös útkeresés, az élmények összeszövik azt a hálózatot, amitől a falu lakói közösséggé válnak. Így a biogazdálkodás és a lokális fejlesztő csapat ugyanazt a célt szolgálja – közösséget építeni, élhető és megtartó világot teremteni hétköznapi technikákkal.  Településtervezőként dolgozva fogalmazta meg híres mondását: „nem a vidék népességmegtartó képességre van szükség, hanem a képességmegtartó népességre”.

Kemény Bertalan szellemi-sprituális hagyatékának fontos tézisei, az egyszerűen és nagyszerűen fogalmazott mondataiban – a gondnokok képzésére készült olvasó-tankönyvekben – is ott lapulnak: „Vissza kell adni a kocsmai beszélgetések, a családi összejövetelek, a szomszédolások, a közügyek félelem nélküli megvitatatásának, az egymást megismerő, lélektől lélekig jutó meghitt beszélgetések becsületét egyaránt”.

A falvak jelenével, jövőbeni sorsával őszintén szembenéző és közösséget vállaló élete, mára egy iskolává szélesedett gondolkodásmódot fémjelez már, és ami fontos: memcsak értelmiségi körökben.

 Krizsán András építész, a Falufejlesztési Társaság elnöke

(Dr. Csatári Bálint laudációja és  Dr. Szaló Péter - Miklóssy Endre korábbi visszaemlékezései felhasználásával)

 

A Falufejlesztési Társaság 13/2008. (VII.17.) számú határozatával, Kemény Bertalan tiszteletére, mint a Falufejlesztési Társaság megalapítója és a falugondnoki szolgálat létrehozója emlékének megőrzésére:

 

 

 

                     "KEMÉNY BERTALAN FALUFEJLESZTÉSI DÍJ” –at alapított.

A következő évi díjak átadására 2010. március 5-én kerül sor.

A tavalyi ünnepség folytatásaként a házigazda ismét Alsómocsolád lesz.

 

 

A díj alapításának célja, hogy erkölcsi elismerése legyen mindazon természetes személyeknek, országhatáron belül, illetve a Kárpát medence területén, akik falugondnoki feladatukat legalább 5 éve, kiemelkedő színvonalon végzik, valamint a vidék és falufejlesztés elkötelezettjeként a vidék és falufejlesztés tekintetében, szűkebb környezetükben, vagy országos szinten is kiemelkedőt hoztak létre.

A díj,10 cm Ø bronz plakett, melynek előlapját Kemény Bertalan portréja, „Kemény Bertalan Falufejlesztési Díj” felirattal, hátlapját a Falufejlesztési Társaság logója díszíti. A díj Simorka Sándor szobrászművész alkotása. A díjat díszes oklevél kíséri, mely tartalmazza a díj megnevezését, feltüntetve az adományozót és az adományozás évét. Tartalmazza továbbá a díjban részesülő nevét, és az odaítélés rövid indokolását. Az oklevelet a Falufejlesztési Társaság Elnöke, és díjat odaítélő bizottság elnöke írja alá.

A díj csak természetes személy részére egy alkalommal ítélhető oda. A díjban részesülhet az a természetes személy, - falugondnok, illetve a falu és vidékfejlesztés során szűkebb vagy tágabb környezetésben jelentős eredményeket elérő személy - akit e szabályzatban foglaltak  szerint a díjra érdemesnek  tart a javaslat tevő. A Díj adományozására szóló felhívást a Falufejlesztési Társaság elnöke minden év december 15-éig  a Társaság honlapján közzé teszi. A javaslatot, a felhívás mellékletét képező űrlap felhasználásával kell benyújtani.

 

A javaslat benyújtásának határideje következő év január 15. napjáig kell a FALUFEJLESZTÉSI TÁRSASÁG címére eljuttatni:

1051 Budapest, Zrinyi M. u. 16. III. em. 7

 

 

A javaslatokat a „Díj bizottság” értékeli és javaslatát minden év február 5-ig jóváhagyásra a Falufejlesztési Társaság Elnöksége elé terjeszti.

A „Díj bizottság ” tagjai:

§   Glatz Ferenc elnök

§   Kemény család egy tagja

§   Andrásfalvy Bertalan

§   Csatári Bálint

§   Csörszné Zelenák Katalin

§   Dicső László

§   Gáspár Mátyás

§   Krizsán András

§   Szaló Péter

A beérkezett javaslatok közül a Díjbizottság előnyben részesíti azokat a javaslatokat, melyet a javaslattevőn túl, a javasolt személy munkáltatója, a települési önkormányzat, vagy egyéb, pl. civil szervezetek, egyesületek is támogatnak.

Az Elnökség a „Díj bizottság” javaslata alapján, minden év március 5-éig hozza meg döntését.

Az Elnökség a Falufejlesztési Társaság elnökén keresztül gondoskodik a díjazott értesítéséről, a díj és oklevél  elkészítéséről, és az átadó ünnepség megszervezéséről.

A Falufejlesztési Társaság a díjazottakról nyilvántartást vezet, melyet honlapján közzé tesz.

 Budapest, 2009.  november 30.

 

                                                                                              Krizsán András

                                                                                      Falufejlesztési Társaság 

                                                                                                 elnöke

 

 

KEMÉNY BERTALAN FALUFEJLESZTÉSI DÍJ

ajánló adatlap

(Az ajánlást kérjük, hogy 2010 január 15-ig küldjék el a Falufejlesztési Társaság 1051 Budapest, Zrinyi u. 16 címre)

 

Jelölő szervezet neve:
Levelezési címe:
Telefonszáma:
Megyei Falugondnok Egyesület ajánlása: (csak a falugondnok esetében)
Javasolt személy neve:
Foglalkozás, beosztás:
Rövid Szakmai méltatás:

 

 

Dátum: …………………..

 

                                                                                  ……………………………………………

                                                                                           Jelölő szervezet aláírása

 

 

 

 

Krizsán András - Somogyi Győző

A BALATON-FELVIDÉK TÁJBA SIMULÓ NÉPI ÉPÍTÉSZETE

című könyv

 

Krizsán András és Somogyi Győző kötete rekviemnek indult, de ezt a szomorúnak ígérkező szándékot felváltotta annak a déli örömnek a hirdetése, amely egyszerre napfény, víz, hegyek, dombok, erdők, mezők, kövek sokasága és sokfélesége, gyümölcs, szőlő, bor, nyitott pincében nyitott szívű, vendéglátó gazda és olyan házak, hajlékok, amelyekben élni lehetett, amelyek belesimulnak a tájba, formálják annak arcát, aminthogy az is formálta őket. Élő, személyes emlékekről, történelemről, egykor itt élt emberekről, családokról, közösségekről, az emlékezetben még őrzött hagyományokról vallanak, beszélnek a sorok, a képek, felkínálva megismerésük lehetőségét mindazoknak, akik halló füllel, látó szemmel, értő szívvel közelednek hozzájuk.

A táj különleges, varázslatos, természeti, történelmi értékek hordozója. Arcának változásait, sokféle vonását a felfedezés élményét kínálva hozza közel az építész író és a festőművész. Szó és kép kiegészítik, megerősítik egymást, egyszerre nyújtják a látványt és a képzeletet megmozgató építő ékkövek formagazdagságában való elmerülés lehetőségét. Krizsán András szavai képeket varázsolnak elő képek nélkül, Somogyi Győző keze nyomán pedig úgy telik meg élettel a táj, hogy megszólal szavak nélkül is. Kettejük összefogásából különös, egyedülálló élmény birtokosává lesz az olvasó. Érzékelheti a hegykoszorúk övezte medencék békéjét, a bazaltorgonák fenséges kötegeit, a kőtenger szeszélyes formáit, a színek változatosságát, a titokzatos ködöket, az esőáztatta tájban a felragyogó napfényt és nyomában a derűt. Szeme előtt nőnek ki, emelkednek a magasba a templomok tornyai és a házak különleges szépségű kéményei. A lankákon szőlősorok futnak, idézve az esztendőn át tartó munkát, a pinceszerek vidám hangulatát és a pohárban megcsillanó bor fényét, ízét.

A szerzőpáros együtt bírta szóra ezeket a tájba simuló hajlékokat, lakóházakat, szőlőbeli épületeket, kibontották a látványt, megmutatták a táj, a hely arcát a benne élő ember szellemiségével, rávilágítva a sokszorosan szoros kötődésre a természethez, benne az épített környezethez, vele a múlthoz, az élet szolgálatához. Hisz az épített emlékek egyszerre gyakorlati, valamint lelki szükségletet elégítettek ki, jellemezve a társadalmat és tagjainak művelődését. Ezek a házak, alkalmazkodva a helyi tradíciókhoz, úgy épültek, hogy otthonokká legyenek, igazi hajlékokká, amelyekben élni lehet. A hajlék megvédte tulajdonosát és keretet, teret adott a benne lakók teljes életének. A tájban élő embernek legszorosabb kapcsolata házával volt.

Költészet és festészet egyszerre ami így feltárul, természet, ember, épület összeforrottsága, harmóniája bontakozik ki, válik érzékelhetővé. Az utca gyöngysor, gyöngyszemek a házak, érezni, hogy lelkük van, amit a vakolatdíszek, a kőbástyák, a fazékban pompázó oleanderek és az érett fügétől súlyos bokrok sugároznak az ide érkezőnek. Itt nem szabad sietni, itt szemlélődni, elmélkedni kell, megmerítkezni a szépségben, a csodában, a kövekbe zárt múltban, gondolkodni az értékek továbbörökítésén. Az olvasó kezébe mindezekhez vezérfonalat ad a könyv, de ugyanakkor technikai-technológiai gyakorlati útmutatót is az értékek megőrzéséhez úgy, hogy azok az építészeti kultúra eleven emlékei lehessenek. Értékmentés és értékteremtés egyszerre. „És talán nem is rosszul” (Kós Károly) 

           S. Lackovits Emőke

                  néprajzkutató

 

A könyv 4995,-Ft-os áron megvásárolható minden könyvesboltban, vagy 20% kedvezménnyel a kiadónál.

 

 

CSÜTÖRTÖKI ISKOLA PROGRAMSOROZATA

2009 őszi félév

 

2009 szeptember 24

TÉNYEK ÉS VÍZIÓK GEOGRÁFIAI MEGKÖZELÍTÉSBEN

"Az optimista verzió szerint a tanyák (és társadalmunk) fele megújul, eredeti tanyás kultúrtáji funkciókat (termelés, tájfenntartás és használat) megőrzik, s az újakat is (természetvédelem, második otthon, tanya-turizmus) okosan befogadják. Jelentősen fejlődik, és rövidesen felzárkózik a külterületi-tanyai infrastruktúra. A sokoldalú és értékes tanyás gazdálkodás visszanyeri erejét. A szuburbanizáció nem rombolja tovább a városok körüli egykori tanyás külterületeket, s a tanyai szegények is lábra kapnak (gazdálkodni kezdenek). A pesszimista verzió szerint a tanyák fele rövidesen és teljesen elpusztul, folytatódik az elnéptelenedés, az elöregedés, az elszegényedés, a táj tovább erodálódik, majd elavul. Hagyományos tanyai élelem-termékeink eltűnnek.”

 

2009 október 22

KEREK ISTEN FÁJA

Az előadás után Juhász Zoltán furulyázik

 

A MAGYAR NÉPI KULTÚRA TERÜLETI TAGOLÓDÁSA

 

„Figyelmünk részben azért irányul a jelenkorra, mert az európai társadalmak változásából, a parasztság egyre gyorsabb ütemű megszűnéséből, az akulturációból, valamint a globalizációból következő társadalmi átformálódás szükségszerűen elméleti szemléletváltozásra, módszertani megújulásra készteti a néprajztudományt, hogy az új társadalmi folyamatokat, jelenségeket is értelmezni tudja. Ezzel párhuzamosan a késő modern társadalom kialakulása más tudományszakok belső problémáinak újragondolását, a feladatok új meghatározását és az egyes diszciplínák közötti határok átjárhatóságát is megköveteli, ami megnehezítheti a szakmai identitás megőrzését. Ezek a tendenciák pedig az interdiszciplináris megközelítések közeljövőben történő kidolgozását valószínűsítik.”

 

2009 december 17-én 17 órakor

Pataky Emőke építész : ŐRZÉSMÓDOK

 

utána 19 órától:  T  Á  N  C  H  Á  Z   a Kós teremben

Moldvai táncokat tanít Vörös János "JANA" és bandája

 

 

 

„Falvaink rejtőzködő népi építészete - főleg az alföldi - fölfedezetlen vagy nem ismert. Ezen egyszerű építészet bensőséges világának felfogása, képi kifejtése érdekes, izgató számomra, kihívás - nemcsak egy eltűnőben lévő világ utolsó hírmondóinak megörökítésére tett kétségbeesett kísérletnek érzem hagyományőrző munkámat. Mindig meghatnak a népi építészeti formák, fény-árnyékok, színek, anyagok, arányok, az ezekben sistergő vagy elmúlt esendő életek, az emberkéz készítette, koptatta tárgyak csendélete vagy az ölelő természet gyöngéd jelenléte. Mindehhez értő-érző építésznek kell lennem, persze már nem a tervező-alkotó, hanem a látó és megláttató alkotó
oldalán állva.

A részletes programról érdeklődni lehet: KRIZSÁN ANDRÁS építész (30) 999-0027 mobilon

 

CSÜTÖRTÖKI ISKOLA

faluszemináriuma a MÉSZ székházban

 

 

A legfőbb érték az ember –mondják sokan-, de kizárólag az egyént értik alatta. Pedig ha embert mondunk, mindig annak a hármas szintjére –egyén, család, közösség- és ezek összefüggésrendszerére kell gondoljunk. A teljes emberre!

Az élővilág archaikus közösségeit vizsgálva, ha a csoporttársadalom tagja elveszítette csoportját, maga is elpusztult. A csoporthoz fűződő biológiai kötődéseink oly erősek, hogy azokat minden körülmények között ki kell elégítenünk a csoporthoz kötődés elképzelésével. Saját életkilátásunk és életminőségünk érdekében fontos, hogy higgyünk szilárd erkölcsi értékekben, abban, hogy milyen kiemelt értéke van a bizalomnak, a közösségeknek, a családnak, a társas kapcsolatoknak. Másrészt mindannyian látjuk, hogy a modern társadalomban a biológiai kötődés szerepe folyamatosan csökken. Nő az elidegenedés, s mindebből számos probléma, nehézség származik az egyén, a családok s az egész társadalom számára.  

Ezekre a problémákra, kérdésekre keresi a választ a Falufejlesztési Társaság és a Magyar Építőművészek Szövetségének közös programsorozata, az immár három éve útjára indított CSÜTÖRTÖKI ISKOLA faluszeminárium. Az idei tavaszi félév alkalmai ismét olyan civil fórumok, ahol az értelmes beszéd, a párbeszéd, az igényes közgondolkodás módszerével keressük az okokat, magyarázatokat és válaszokat.

 

Tervezett alkalmaink és meghívott előadóink a következő hónapokban:

                                   

                  január 29 :     Dr. Csányi Vilmos  – Az emberi viselkedés és az evolúció

              március  26 :     Molnár V. József – Az emberélet szentsége

                  április 23 :     Dr. Dúll Andrea – Ember az infrastruktúrában

                  május 21 :     Dr. Kopp Mária – A magyar népesség életminősége

 

Előadásaink kezdési időpontja 17 óra.

Cím: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2, MÉSZ székháza.

 

A belépés ingyenes. Előadásainkat az Építész Továbbképző Kht. akkreditálta és alkalmanként 0,5 kredit ponttal honorálja. Jelentkezni a Továbbképző Kht. címén, vagy a szervezőknél lehet.  Minden érdeklődőt, régi ismerősünket és új barátunkat szeretettel várunk programjainkra.

                                              

      Krizsán András építész

                                                           Falufejlesztési Társaság elnöke

                                                                  Tel: (30) 999-0027

KEMÉNY BERTALAN

FALUFEJLESZTÉSI DÍJ

Alsómocsolád 2009 március 6

 

 

A Falufejlesztési Társaság Kemény Bertalan tiszteletére, mint a Falufejlesztési Társaság megalapítója és a falugondnoki szolgálat létrehozója emlékének megőrzésére „Kemény Bertalan Falufejlesztési Díj” –at alapított, melyet az idén első alkalommal adtak át Alsómocsoládon.

 

 

A március 6-án tartott díjátadó ünnepséget köszöntötte Dicső László Alsómocsolád község polgármestere, majd Glatz Ferenc, a Magyar Nemzeti Vidékfejlesztési Hálózat elnöke „Aktualitások a vidékfejlesztésben” címmel tartotta meg bevezető előadását. Előadásában többek között arról beszélt, hogy a gazdasági világválság idején felértékelődnek a lokális területek és a vidék értékei. Csatári Bálint kutatásaira alapozva a magyar vidék, mint értékről beszélt és adott összefoglalót a vidéki társadalom életminőségéről és a társadalmi átalakulás prognózisairól. Ezt követően Krizsán András építész a Falufejlesztési Társaság megalakulásának 20. évfordulója alkalmából idézte fel az elmúlt két évtized eredményeit, kiemelve a falugondnoki rendszert és a Csütörtöki Iskola faluszemináriumot. Köszönetet mondott annak a majdnem száz településnek, akik önzetlen anyagi támogatásukkal segítették ennek a civil kezdeményezésű díjnak a létrejöttét.

 

Ezt követően került sor a Kemény Bertalan  falufejlesztési díjak átadására.

 

Első alkalommal az alábbiak részesültek a díjban:

 

 

 Több mint 10 éve látja el Újszilvás községen a falugondnoki illetve tanyagondnoki feladatokat. Munkáját mindig lelkiismeretesen és odaadóan, legjobb szakmai tudása szerint végzi. Nagy türelemmel, együttérzéssel foglalkozik minden korosztályba tartozó emberrel. Munkaidő korlátait nem ismerve, szinte a nap 24 órájában a falu és a lakosság gondnoka. Jó kapcsolatépítő és kezdeményező képességével gyorsan felismeri az intézkedést igénylő élethelyzeteket és azonnal jelzéssel él a szociális jelzőrendszeren keresztül. Megértő, de szükséges határozottsággal, mindig önzetlen módon fordul a külterületi tanyás térségekben élő idősek és rászorulók felé. Áldozat kész munkája során nem csak a rászorulók ellátásnak segítségében fáradhatatlan, de önzetlensége mellett mindig van mindenkihez egy-két jó szava, megértő figyelme.

 

 Egyszemélyes intézmény, aki fáradhatatlan módon látja el a tanyagondnoki feladatokat, a külterületi tanyás térségekben élő idősek és rászorultak ellátását. Feladatát szolgálatnak tekintve nagy önállósággal, türelemmel és lelkiismeretesen végzi. Megszokott és nélkülözhetetlen szolgálatával kivívta embertársai megbecsülését és bizalmát. Jó kapcsolatteremtő képessége a szociális munkára termettségét bizonyítja. Ő az összekötő kapocs a külterületeken élők és az önkormányzat között. Polyák Tiborra elmondható, hogy a klasszikus tanyagondnoki munkát úgy végzi, ahogy áldott emlékű Berci bátyánk megálmodta, tanította nekünk. Tibort az Isten is tanyagondnoknak teremtette. 

 A Falufejlesztési Társaság alapító tagja, aki saját tapasztalatainak eredményeként hatékonyan foglalkozott többek között az aprófalvas térségek fejlesztésével, kistérségi tanácsadó irodákkal, falusi turizmussal, alternatív fejlesztési lehetőségekkel, közösségfejlesztéssel, a „fenntartható fejlődés” lehetőségeivel.  Számos sikeres és eredményes kezdeményezés elindítója a hálózatépítés, tanfolyamszervezés, a kistérségi kezdeményezések területén. Nevéhez fűződik a KISPAD ALAPÍTVÁNY létrehozása és működtetése. Munkája során, mely „alulnézetből” és önkéntesen az aprófalvas térségek együttműködésére, koordinációjára, érdekképviseletére irányult, Drávafokon épült újjá az az ormánsági lakóház, amely a Kispad Alapítvány irodájaként is működik. Kemény Bertalan fáradhatatlan munkatársaként, 18 éven keresztül segítette a Baranya megyei falugondnoki hálózat megalakítását, összefogását, és a falugondnoki képzési programok kidolgozását. Lelkiismeretes és elkötelezett munkájának alaptörekvése mindig a hídépítés, a kapcsolatteremtés volt. Alapfeladatának tekintette az értelmes dialógust a centrum és periféria, a szakértők és a helyi lakosság, az elmélet és gyakorlat között.  

 

 A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának tudományos osztályvezetője, számos nemzetközi és hazai tudományos kutatás vezetője és elismert kutatója. Szakmai tevékenységével joggal váltott ki elismerést a társadalomtörténeti, a mikro-szociológiai és  a kulturális antropológiai közösségtanulmányok kutatásával és az agrárszerkezet átalakulásának és azok társadalmi hatásainak módszeres elemzésével.  A vidékfejlesztés, a területi tervezés elméletének és gyakorlatának lelkiismeretes vizsgálatával mindenki előtt bizonyította elhivatottságát, és magas színvonalú képzettségét. Kiemelt figyelmet érdemel munkái közül a hátrányos helyzetű mikro térségek cselekvési terveinek készítése és azok tapasztalatainak részletes értékelése és összegzése a felzárkózás érdekében. A Párbeszéd a Vidékért Mozgalom kezdeményezője és a Vidéki Társadalom Munkacsoport eredményes vezetője.   

 

 A délután folyamán nyilvános kerekasztal beszélgetésre került sor a vidékfejlesztésről, ahol jelen volt Glatz Ferenc a Magyar Nemzeti Vidékfejlesztési Hálózat elnöke, Csatári Bálint  kandidátus, Krizsán András építész, a Falufejlesztési Társaság elnöke, Dr.  Szaló Péter területfejlesztésért és építésügyért felelős szakállamtitkár,  Fejes István a Teleház Szövetség elnöke, Halmai Gáborné országgyűlési képviselő,  Dr. Kovács Katalin kandidátus, Csörszné Zelenák Katalin a falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesületének ügyvezetője, Faludi Erika építészmérnök, Gáspár Mátyás a Magyar Teleház Szövetség tiszteletbeli elnöke részvételével.

 

A jelenlévők rövid bemutatkozást követően kifejtették nézeteiket a civil kezdeményezések lehetőségeiről, a helyiértékek megőrzéséről és felértékelődéséről, valamint a falusi lakosság önfenntartó képességének növeléséről. A hozzászólásokban és reflexiókban a jelenlévők egyetértettek, hogy a falufejlesztési stratégiák alapja, Kemény Bertalan szellemiségét követve, a helyi együttműködések kialakítása és megerősítése kell, hogy legyen.

 Krizsán András építész, a FaluTárs elnöke

 

 

Időpont: 2009. március 06. 10.00

Helyszín: Alsómocsoládi Vendégház és Konferencia Központ,

                Alsómocsolád, Rákóczi utca 12

Program:

10.00- 11.00: regisztráció

11.00- 13.00: Díjátadó ünnepség:

                        Köszöntő- Dicső László Alsómocsolád Község polgármestere

Aktualitások a vidékfejlesztésben- Glatz Ferenc a Magyar Nemzeti Vidékfejlesztési Hálózat elnöke

A Magyar Vidék, mint érték- Csatári Bálint  kandidátus

Elnöki köszöntő- Krizsán András a Falufejlesztési Társaság elnöke

Kemény Bertalan  falufejlesztési díj átadása, a kitüntettek méltatása

13.00- 14.00: Ebéd

14.00- 16.00: Nyilvános kerekasztal beszélgetés a vidékfejlesztésről:

Glatz Ferenc a Magyar Nemzeti Vidékfejlesztési Hálózat elnöke, Csatári Bálint  kandidátus, Krizsán András a Falufejlesztési Társaság elnöke, Dr.  Szaló Péter területfejlesztésért és építésügyért felelős szakállamtitkár,  Halmai Gáborné országgyűlési képviselő, Andrásfalvy Bertalan nyugalmazott egyetemi tanár, Dr. Kovács Katalin kandidátus, Csörszné Zelenák Katalin a falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesületének ügyvezetője, Faludi Erika építészmérnök, Gáspár Mátyás a Magyar Teleház Szövetség tiszteletbeli elnöke

 

Minden érdeklődőt várunk szeretettel!

A szervezők nevében : Krizsán András a Falufejlesztési Társaság elnöke

 

(Az utazással és programmal kapcsolatban a (30) 999-0027 mobil számon érdeklődhet.)

 

 

 

      A Falufejlesztési Társaság 13/2008. (VII.17.) számú határozatával, Kemény Bertalan tiszteletére, mint a Falufejlesztési Társaság megalapítója és a falugondnoki szolgálat létrehozásában jelentős érdemeket szerző emlékének megőrzésére:

 

„KEMÉNY BERTALAN FALUFEJLESZTÉSI DÍJ” –at alapított.

 

A díj alapításának célja, hogy erkölcsi elismerése legyen mindazon természetes személyeknek, országhatáron belül, illetve a Kárpát medence területén, akik falugondnoki feladatukat legalább 5 éve, kiemelkedő színvonalon végzik, valamint a vidék és falufejlesztés elkötelezettjeként a vidék és falufejlesztés tekintetében, szűkebb környezetükben, vagy országos szinten is kiemelkedőt hoztak létre. A díjhoz pénzjutalom nem tartozik

 

      A díj,10 cm Ø bronz plakett, melynek előlapját Kemény Bertalan portréja, „Kemény Bertalan Falufejlesztési Díj” felirattal, hátlapját a Falufejlesztési Társaság logoja díszíti. A díj Simorka Sándor szobrászművész alkotása.

 

A díjat díszes oklevél kíséri, mely tartalmazza a díj megnevezését, feltüntetve az adományozót és az adományozás évét. Tartalmazza továbbá a díjban részesülő nevét, és az odaítélés rövid indokolását. Az oklevelet a Falufejlesztési Társaság Elnöke, és díjat odaítélő bizottság elnöke írja alá.

 

A díj csak természetes személy részére egy alkalommal ítélhető oda. A díjban részesülhet az a természetes személy, - falugondnok, illetve a falu és vidékfejlesztés során szűkebb vagy tágabb környezetésben jelentős eredményeket elérő - akit e szabályzatban foglaltak  szerint a díjra érdemesnek  tart a javaslat tevő.

     A Díj adományozására szóló felhívást a Falufejlesztési Társaság elnöke minden év december 15-éig  a Társaság honlapján közzé teszi. A javaslatot, a felhívás mellékletét képező űrlap felhasználásával kell benyújtani.

 A javaslat benyújtásának határideje következő év január 31. napja. A benyújtás helyét a felhívás tartalmazza.

 A javaslatnak tartalmaznia kell legalább:

 

-         A díjra javasolt személy adatait, (név, születési hely, idő, anyja neve)

-         a javasolt személy munkakörét, tevékenységének bemutatását,

-         ha munkaviszonyban áll, munkáltatójának megnevezését.

-         A javasolt személy elérhetőségeit.

-         A javaslat részletes indokolását.

-         A javaslattevő nevét, munkakörét, elérhetőségeit

 

A javaslat tartalmazhat továbbá minden olyan dokumentumot, mely alátámasztja a javasolt személy tevékenységét, tartalmazhatja a javaslattevőn túl egyéb személyek, szervezetek – javaslatot alátámasztó – véleményét, és egyéb, az odaítélés szempontjából fontos információkat dokumentumokat.

 

A javaslatokat a „Díj bizottság” értékeli és javaslatát minden év február 10-ig jóváhagyásra a Falufejlesztési Társaság Elnöksége elé terjeszti.

       A „Díj bizottság ” tagjai:

              A Kemény család egy tagja

Andrásfalvy Bertalan

Csatári Bálint

Csörszné Zelenák Katalin

Dicső László 

Glatz Ferenc

Gáspár Mátyás

Krizsán András

Szaló Péter

 A „Díj bizottság” évente két falugondnokot és két olyan személyt javasolhat a díjazásra akik a vidék és falufejlesztés tekintetében, szűkebb környezetükben, vagy országos szinten is kiemelkedőt hoztak létre.

A beérkezett javaslatok közül előnyben részesíti azokat a javaslatokat, melyet a javaslattevőn túl, a javasolt személy munkáltatója, a települési önkormányzat, vagy egyéb, Pl. civil szervezetek, egyesületek is támogatnak.

 

Az Elnökség a „Díj bizottság” javaslata alapján, minden év március 5-éig hozza meg döntését.

 

Az Elnökség a Falufejlesztési Társaság elnökén keresztül gondoskodik a díjazott értesítéséről, a díj és oklevél  elkészítéséről, és az átadó ünnepség megszervezéséről.

 

A Falufejlesztési Társaság a díjazottakról nyilvántartást vezet, melyet honlapján közzé tesz.

 

Budapest, 2008.  november 30.

 

                                                                                             Krizsán András

                                                                                      Falufejlesztési Társaság 

                                                                                                 elnöke

 

 

 

 

 

 

 

 

KEMÉNY BERTALAN FALUFEJLESZTÉSI DÍJ

ajánló adatlap

(Az ajánlást kérjük, hogy 2009 január 31-ig küldjék el a Falufejlesztési Társaság 1051 Budapest, Zrinyi u. 16 címre)

 

Jelölő szervezet neve:
Levelezési címe:
Telefonszáma:
Megyei Falugondnok Egyesület ajánlása: (csak a falugondnok esetében)
Javasolt személy neve:
Foglalkozás, beosztás:
Rövid Szakmai méltatás:

 

 

Dátum: …………………..

 

                                                                                  ……………………………………………

                                                                                           Jelölő szervezet aláírása

 

 

 

Az önfenntartó falu

Bernáth J. Alex fotóművész felvételei/

Ezúton köszönjük a Levegő Munkacsoportnak, hogy a http://www.lelegzet.hu/archivum/2006/03/3421.hpp honlapon megjelent írásuk utánközléséhez hozzájárultak

 

 

A Zselicség szélén, a somogyi dombvidék keleti részén fekvő Visnyeszéplakon negyven évvel ezelőtt több mint ötszáz ember lakott. A 90-es évek elejére már csak harmincan maradtak hírmondónak a környék elszegényedése miatt. Ekkor azonban megváltozott a helyzet. Olyan emberek találtak rá erre a csen­des helyre, akik egy emberközpontú, hagyományokra épülő életmódra vágytak. Az önfenntartó falu és általában a falu legfontosabb jellemzőjének a helyi közösség összetartó erejét tartják. A látszat ellenére nem távolodtak el a mai világtól, egyszerűen megpróbálnak néhány dolgot másképpen csinálni, mint a többség és hiszik, hogy ez a többség javára is válik majd.

Elsősorban katolikus családok élnek Visnyeszéplakon, akik a közös lelki életet fontos összetartó erőnek tartják. A vallási ünnepeket és a hozzájuk kapcsolódó szokásokat, mint a karácsony előtti betlehemezés vagy a farsangi mulatságok megtartják, megőrzik. Minden évben Szent Mihály napján búcsút tartanak. Mivel a faluban nincs templom, egy kápolnát szeretnének építeni. A hozzá tartozó harangláb már elkészült. Az éppen ügyeletes harangozó mindennap megkondítja a faluban őrzött 150 éves harangot. (A haranglábat újjáépítették a Faluház mellé, a kép egy korábbi állapotot mutat.)

A Visnyeszéplakkal összeérõ pacsérvisnyén Ökördi Zsuzsa házának terasza

Vályogtéglából épülõ ház Visnyeszéplakon

Csendélet a tornácon a Sápi családnál
Az ide költözött családok elsősorban a régi házakat újították fel hagyományos technikák felhasználásával, természetes anyagokból. Van, akinek döngölt fala van, van aki paticsfalat csinált, és van, aki vályogtéglából építkezett. A falu lakói egymásnak segítve maguk építkeznek, a falakhoz legtöbbször használt vályogtéglákat is saját kezűleg állítják elő.

A gyógynövénygyűjtő és termesztő Andrócki Vera

A falu lakói egy pénz nélküli világot próbálnak megteremteni. Önfenntartásra törekednek, de ez a mai világban maradéktalanul nem valósítható meg. A családok megtermelnek maguknak szinte mindent, amire szükségük van. Mindenkinek van saját zöldségeskertje. A gabonát közösen termelik meg, a faluban megőrlik, majd ki-ki megsüti magának a kenyeret. Mivel vannak olyan dolgok is, amiket nem tudnak előállítani a faluban, valamennyi pénzre is szükségük van. A megtermelt felesleget elcserélik, a falun belül vagy eladják a környéken. Visnyeszéplakról nem jár el senki „valódi” munkahelyre dolgozni, bár néhány fizetett állás van a faluban is, mint a falugondnok vagy a tanítónő.
Az itt lakók úgy élnek, hogy igyekeznek a helyi adottságokat kihasználni. Visnyeszéplak igazi gyümölcsparadicsom: március elejétől december végéig folyamatosan érik valami finomság (cseresznyétől a naspolyáig), sőt, ha a csipkebogyót, a kökényt is beleszámítjuk, akkor egészen februárig.
Jó lehetőségek vannak a gyógynövénytermesztésre és gyűjtésre is.
Többen foglalkoznak állattartással és az ehhez kapcsolódó tevékenységekkel, például sajtkészítéssel. A méhészkedés is nagyon népszerű elfoglaltság, hiszen a Zselic közismert méhészparadicsom.
Sokféle kézműves tevékenység is folyik a faluban, főként saját használatra (szövés, gyertyamártás, kosárkötés stb.), de eladásra vagy cserére is. Található a faluban asztalos, népi ruha készítő, fafaragó, kovács.

Ökördi Zsuzsa biokecskesajt termékei

Máté László gazda asztalosműhelyében

Fakaptáras, sokcsaládos méhészet

Gyógynövények szárítása Andrócki Veránál

Gyógynövény – menta, Vera kertjében

A szomszédos falu, a magyarlukafai búcsú faedényei

Magyarlukafai árusok

Koca malacaival Visnyeszéplakon

Beérett az ökoalma

Selmeczi Bori gyermekével a lukafai vásárban

A 90-es évek óta a falu lakossága megháromszorozódott, elsősorban Budapestről költöztek ide fiatal családok. A hagyományokat követő életformának megfelelően a nagycsaládos létformát választották, így ma örvendetesen sok gyerek van a faluban. Követendőnek a hagyományos falusi értékrendet tartják, ennek a világnak a szellemiségét próbálják átalakítani ma is élhető életmódra.
Itt az emberek sokkal szorosabban élnek együtt, mint a városokban, az élet egészen más próbatételek elé állítja őket. Csak egy jól működő közösség tud életképesen megmaradni ilyen feltételek között. Ezért ide olyan családoknak érdemes költözni, akik ténylegesen elkötelezték magukat emellett az életforma mellett.
Egy település, egy „önfenntartó falu” létét leginkább az ott élő emberek közösségének erőssége határozza meg. Ha nem „lehelünk lelket” egy faluba, az nemigen fog normálisan működni. Visnyeszéplakon azt mondják, hogy valódi összetartó erő csak a közös hit és az igaz szeretet lehet.

Iluska – a Sápi család ötödik gyereke

Falubéli lyánykák a telefonfülke elõtt

Szabadtéri tűzhely és kemece

Energiaszükségletüket részben fedezik megújuló energiákból, de az áramot még hálózatról kapják. Napenergiát használnak vízmelegítésre és például gyümölcsök aszalására. A vastag falú, jól szigetelő vályogházak fűtése gazdaságosan megoldható fatüzeléses kemencével, cserépkályhával. Az ökológiai elvek szerinti víztakarékosság és a szelektív hulladékgyűjtés következtében szinte alig termelődik valódi szemét a településen. A településszerkezet sajátosságai miatt, azaz a szórt épületek miatt a csatornázás vagy közös szennyvíztisztítás nem lehetséges. A keletkező szennyvíz alig tartalmaz kemikáliákat, mivel ügyelnek arra, hogy minél kevesebb vegyszert használjanak a háztartásban. Így a szennyvíztisztítás sok helyen megoldható egymedencés, gyökérzónás tisztítással, ami gyakorlatilag egy kis tó vízinövényekkel, náddal, fűzfákkal.

Famegmunkáló udvar Visnyeszéplak mellett

Bernáth J. Alex fotóművész személyes indíttatásból kezdte el fényképezni 2001-tôl a magyarországi ökofalvakat. Majd a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium akkor még létező Vidékfejlesztési Programok Főosztályának felkérésére mintegy tíz falut, közösséget és kistérségi régiót dokumentált. Ezek a helyszínek képezik ma is a gerincét azoknak a fenntarthatósági mintáknak és kezdeményezéseknek, amelyeket azóta már követtek más települések és közösségek is. Az eddig elkészült fotográfiai anyagból létrejött a „Fenntarthatósági Minták Országos Fotóképi Gyűjteménye”, amely mára több mint kétezer képből áll. E gyűjteményből válogatva tervez a fotóművész egy országos vándorkiállítást, amely források hiányában még nem valósulhatott meg. Bernáth J. Alexet Portré rovatunkban mutatjuk be a 36. oldalon.

___________________________________________________________________________

A cikkben szereplő képek képek jogvédettek. Interneten való közlésükhöz a szerző nem járult hozzá.

 

Az UNICUS MŰHELY kiadásában megjelent Kemény Bertalan írásaiból összeállított könyv:

 

HOMÁLYBOGOZÁS

 

„Ez a kis írás eredetileg az Ipolymenti Népfőískolán és a Cseh-Morvaországi Magyarok Egyesülete Brnoban megtartott tanácskozásán elhangzott előadás szerkesztett változata, egyszerűség és tömörség kedvéért kompilációs formában.

Az egyes homálybogozások terjedelme láthatóan egyre rövidebb, sőt betegségem  miatt a 4. homálybogozás utolsó részét csak vázlatban tudtam elkészíteni.

Mondanivalóm lényege az utolsó rövid homálybogozásban olvasható, amit szerettem volna kissé átgondoltabban megírni.

Mivel úgy érzem, hogy e homálybogozások egymásba kapcsolódó láncolata aktuális és súlyos kérdéseket vet fel, 30-40 általam nagyrabecsült ismerősömnek és barátomnak, vagy általam személyesen nem ismert, ám nagyrabecsült személy számára meg szerettem volna küldeni azzal a kéréssel, hogy ha röviden is, de reflektáljanak az olvasottakra.”

 

 A könyv elkészült. Kemény Bertalan gondolatait mindenki személyesen olvashatja, és ahogy Berci bácsi szerette volna, szabadon reflektálhat is rá, akár itt a falufejlesztés blogjában, hogy a „homálybogozás” folytatódjon….

(Krizsán András)

  

A könyv megvásárolható a Csütörtöki Iskola rendezvényein  

 

A következőkben egy sorozatot indítunk útjára. Miklóssy Endre építész, a Falufejlesztési Társaság tiszteletbeli elnökének, a januári közgyűlésünkön elhangzott beszédét közöljük, minden héten, négy részben.

Miklóssy Endre

A Falufejlesztési Társaság születése és tevékenysége

(I. rész)

 
 A társaság „szülőatyja”, mint azt minden érdeklődő tudja, Kemény Bertalan volt, kollégám, barátom, harcostársam több mint negyedszázadon át. Megismerkedésünk a VÁTI-ban történt, ahová különféle helyekről verődtünk össze, és mint rögvest kiderült, hasonló célkitűzéssel, mégpedig a magyar falu problémáinak a megoldásával. Ő a Pesttervtől érkezett az országos hatáskörű regionális tervező irodába, ami a nyolcvanas években, különféle okok miatt jó terepe volt a problémák feltárásának és a megoldásukon való fejtörésnek, az ő kedvenc szavával „homálybogozásnak”.

 A vidéktervezési munkát, az iroda akkori feladatát rögvest kiterjesztette a konkrét megbízáson kívüli területeken túlra. Kedvezőek voltak erre az akkori idők is. A szakmai munka feletti politikai felügyelet jóformán megszűnt, másrészt 1983-tól jogi lehetőség nyílt egyesületek szervezésére. A helyzetnek megfelelően ezek kizárólag kulturális, nagyrészt helyi hagyomány-ápoló szervezetek voltak, harminc év után először foglalkozván a magyar társadalom önszervezésével. Kedvező volt az is, hogy a Népművelési Intézet erőteljesen pártfogolta anyagilag, de főleg szakmailag ezeket. Berci ilyen módon hamarosan kapcsolatba is került az Intézettel, pontosabban Beke Pállal és Köles Sándorral. Többéves Somogy megyei tervezési megbízása pedig lehetővé tette azt, hogy elsősorban itt építsen ki személyes kapcsolatokat ( Siómaros, Pogányszentpéter, Tab stb.) Amikor pedig nyugdíjba vonult, 1988-ban, ereje teljében és a tettvágytól égve, úgy gondolta, hogy az eddigi intézményi háttereit társadalmi önszerveződéssel kell pótolnia, így alapítottuk meg 1989-ben, a nagy reménykedések évében a Falufejlesztési Társaságot az egyesületi törvény alapján. Ez tulajdonképpen a Népművelési Intézet személyi bázisán jött létre, de úgy látszik, nehézség lehetett a kötelező 10-es minimális létszámmal, mert Berci engem is megkért, hogy lépjek be az alapítók közé. Szívesen eleget is tettem ennek, bárha akkoriban rengeteg sok egyéb dolgom is volt, vagy legalábbis azt hittem, hogy van, ami elfoglaltság tekintetében legalábbis mindegy. A Társaság szellemi bázisa és kapcsolatrendszere mindenesetre akkor már nem a VÁTI-ra, hanem az Intézetre alapult.

 Ügyes, és máig tartó ötlettel nem azzal kezdték, hogy székházat próbáltak szerezni, csupán egy szerény irodahelyiségük volt hol itt, hol ott, vagy még ott se, és az összejöveteleket heti rendszerességgel egy erre kijelölt kocsmában tartották, egy-két évig a Krisztina Sörözőben, majd igen hosszú időn át a Gilde sörözőben, ami éppen ezért ma már szakmai legendává is magasztosult, újabban pedig az Építőművész Szövetség pincéjében.

 Ez az intézmény, a homálynak sör melletti heti rendszerességű bogozása, a Társaság életében mai napig meghatározó. Itt történik folyamatosan az, hogy négy-öt magyar összehajol, ahogyan csodálatos egykori tiszteletbeli korelnökünk, Kiss Pista bácsi szerette idézni Ady Endrét.

Miklóssy Endre

A Falufejlesztési Társaság születése és tevékenysége

Ilyenképpen kerültünk kapcsolatba Puskás Ferenccel is, aki hajdani ENSZ-szakértőként többször járt Indiában, ott eltanult egy csodálatos falufejlesztési programot, és azóta is nagy fáradsággal és kevés eredménnyel próbálja minálunk meghonosítani. A Társasággal való együttműködése mindazonáltal informális maradt, egy olyan helyzetben, amidőn a program megvalósításához  erős szervezett és formalizált intézményre volna szükség. Éppen ez, vagyis a fogyatékos intézményesültség okozta minden tekintetben és egyre növekedő mértékben a nehézségeket az elgondolások véghez vitelében. Talán egy belső fogyatékosságról is beszélhetünk itt, de ennél meghatározóbb volt mégis az úgynevezett „rendszerváltás” gyors elbürokratizálódása, ami anélkül történt meg, hogy az érdemi problémákra választ teremtett volna, és ezért a fokozódó bürokrácia folyamatosan csak a nehézségeket tudja fokozni, mind e mai napig.

    A rendszerváltás táján felújult az ígéretes, de a diktatúra által hajdan megfojtott népfőiskolai mozgalom is, és a Társaság ezzel is azonnal kapcsolatot teremtett. (Még el tudtuk érni az öreg Újszászy Kálmánt, a magyar népfőiskolai mozgalom egykori sárospataki „atyját” is.) Ez a mozgalom, ami a 19. század derekán az akkor koldusszegény és kilátástalan jövő előtt álló Dániát felemelte Európa élvonalába, most éppúgy mint a harmincas években, követendő példának tűnt a számunkra. Több utazást, tanfolyamot szervezett Berci Dániába, Németországba, Svájcba, Ausztriába részint a falufejlesztés módszereinek a megismerésére, részint a nemzetközi személyes kapcsolatok kiépítésére. A tervezés, a társadalomszervezés, a helyi önkormányzás különféle olyan szereplői vettek részt ezekben, akiknek a számára a feladat több volt, mint a napi munka elvégzése.
    Volt „fordított” kezdeményezés is. Lázár Ervin János például, akinek a nyolcvanas években kellett innen elmenekülnie Koppenhágába, most megkísérelte a népfőiskolák szülőhazájából, hogy segítséget nyújtson Magyarország szellemi felemelkedéséhez  A Falufejlesztési Társasággal szervezni kezdett egy Hamvas Béla Népfőiskolát, amelynek a célja az lett volna, hogy a zseniális magyar gondolkodó szellemi hagyományának az életre keltésével segítse Magyarország megújulását. A székház megteremtését, a működési költségeket pedig dán segítséggel lehetett volna biztosítani, mert Dánia azidőtájt, a kilencvenes évek közepén, azt fontolgatta, hogy missziós tevékenységgel támogatja a rászorult országok szétvert társadalmának az újjá szervezését. Sajnos a dolog, aminek pedig olyan jeles részvevői is voltak, mint a „szabad zene” világhírű apostola, Szabados György, végülis hamvába holt, mert a dánokon is úrrá lett a „szent önzés”, és mert mi magyarok akkor már úton voltunk az újabb „fagyhalál” felé.

Miklóssy Endre

A Falufejlesztési Társaság születése és tevékenysége

Bercinek volt valami szimata a dolgokhoz. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a kilencvenes évek végén szervezni próbálta a társadalmi kapcsolatait, és Sánta Áron, azidőtájt az illetékes egység vezetője, szerette volna ezt a feladatot megosztani a Társasággal. Koncepciójának a lényege az volt, hogy a Társaság, mint nem-kormányzati szerv, segítsen a kapcsolati háló kiépítésében, például készítsen egy szakmai-informáló folyóiratot, szervezzen konferenciákat a helyi érdekek és vélemények összegyüjtésére a központi államigazgatás számára.  Jó ötlet volt ez, megegyezett nem csupán a magyarországi helyzet kiváltotta igényekkel, hanem az Európai Únió szervezési elvárásaival is, csakhogy oly nagy ráfordítást igényelt volna, aminek a személyi alapja ebben az informális társaságban sehogyan sem látszott, és amikor Áron ennek a lehetséges anyagi feltételeiről beszélt, Berci csak hümmögött, mint aki nemigen bízik a jövőben. Be is jött neki, bár őszintén szólva nem igazán örült várakozásai beteljesülésének…
Döntő fontosságúnak tartotta Berci az elszakított magyarokkal való kapcsolatteremtést is. Egyáltalán nem a túlontúl szokásos „zászlólengetésre” gondolt, hanem az érdemi kapcsolatokra, amik az ő felfogásában elsősorban személyes barátságokat jelentenek, amikre azután mindenféléket fel lehet építeni – például gazdasági kapcsolatokat is.. Az egyik eszköze ehhez megint csak a népfőiskolai mozgalom volt. (Ez valamiféle európai ajánlás, és ezért a dolgok pillanatnyi állása mellett még nem próbálta senki agyonverni.) Így azután kapcsolatot teremtett kárpátaljai népművelőkkel,  erdélyi gazdaságszervezőkkel, bácskai politikusokkal, felvidéki népfőiskolákkal. Az Ipolymente Népfőiskola keretében több éven keresztül szervezett falukutató táborokat az Ipoly-határ mindkét oldalán, magyarországi és a különféle határokon túli, jórészt egyetemista résztvevőkkel. Régi problémája és fájdalma volt ugyanis az, hogy a magyar falu helyzete jóformán ismeretlen mindenki előtt, és ezért a hajdani „Magyarország felfedezése” falukutató mozgalom mintájára meg kellene ezt szervezni. ( A hetvenes évek óta készülő efféle könyvek, bár vagy harminc is van már belőlük, nem igazán tesznek eleget ennek – részben a cenzúra szempontjainak a folyamatos érvényesítése miatt, amibe bele kell érteni a napi politika ma már minden egyebet elsöprő szempontrendszereit is.) Persze az is lényeges, hogy e vizsgálatokhoz a „diagnózis” mellett a „terápia” is hozzá tartoznék, ami pedig ebben a mai szabad, demokratikus és liberális országunkban  éppoly nehézségeket vet fel, mint a harmincas évek reakciósnak mondott rendszerében, midőn Kovács Imrének erről a helyzetről csak Dózsa György juthatott az eszébe…

Objektíven lemérhető terméke ennek a hatalmas munkának ma nem sok van. A kiépített kapcsolatok is leginkább csak Erdéllyel működnek, itt sikerült valamelyest még a falugondnoki rendszernek is betenni a lábát, és a népfőiskolai mozgalom keretében némi folyamatos kulturális együttműködés is létezik.

 Fontos kezdeményezésnek indultak a Társaság különféle szakmai konferenciái, a kilencvenes években egyet-kettőt lehetett megszervezni belőlük évente a falusi építészet, a környezetbarát építőanyagok, a helyi gazdaság, a vidéki autonómiák és hasonlók témaköreiben. Itt vetődött fel azonban az „állam önmagába zárulásának” a problémája. Mert mindezeknek semmiféle érdemi következménye nem volt, a hatalom birtokosait egyáltalán nem érdekelte mindez, figyelembe soha senki semmit nem vett belőlük. Így azután lassanként mind a hozzáértő előadó szakembereknek, mind pedig a reménykedő hallgatóságnak elveszett az érdeklődése a borsónak eme magyar típusú falra hányása iránt. (A végpont valószínűleg az volt, amidőn mégis megjelent az Államigazgatás, és kioktatta társadalomnak a jelen lévő szakembereit és képviselőt. Ez már olyan volt, mint egy hajdani „szabad pártnap.”)
Tetszik-e, vagy sem, a helyzet a húsz évvel ezelőttihez képest gyökeresen megváltozott, ámbár a feladatok maguk talán nem annyira. Mindenesetre az új helyzetben sok mindent másképpen kell csinálni. A külső gyarmatosítás szolgálatába állt magyarországi újetatizmus társadalom-pusztító tevékenységével szemben például bizonyos fokig támaszkodni lehet az Európai Únió társadalom-építő direktíváira. Az is világos, hogy a falunak és a megsemmisült helyi társadalmaknak az újjáépülése, ami végeredményben az országunk megmaradásának az első számú feltétele, csupán a helyben létező erőknek –   szervezeteknek, embereknek – az erőfeszítésével lehetséges. Ennek a támogatást kell valamiképpen megvalósítani a Társaságunknak.

A Falufejlesztési Társaság tagjai vasárnap Vértesacsán emlékeztek alapító elnökükre, Kemény Bertalanra, mindannyiunk Berci bácsijára.

Az alábbbi írásunkkal, Dr Szaló Péter szakállamtitkár úr nekrológjával kívánunk az évfordulón emléket állítani neki.

A "HOMÁLYBOGOZÓ"

- Emlékezés az egy éve elhunyt Kemény Bertalanra-

 

 

 

Egy éve már, hogy 2007. március 13-án, hetvenkilenc éves korában elhunyt Kemény Bertalan, a Csütörtöki Iskola faluszeminárium megálmodója, a Falufejlesztési Társaság és a Falugondnokok Országos Szövetségének alapító elnöke, a falvak Berci bácsija. Siklaky István, Kopátsy Sándor, Liska Tibor mellett ő is a „homálybogozók” nemzedékéhez tartozott. Azok közé a rendszerváltók közé, akik megpróbáltak a helyzet elmélyült elemzésével a valósággal szembesülni, oszlatni a homályt, mielőtt üdvözítő gondolatokkal álltak volna elő. A homálybogozás szóval önmaga és társai munkáját illette, ezzel a finom iróniával próbálta a túl komolynak látszó kiútkeresés pátoszát helyettesíteni. Örök útkereső volt, de nemcsak a jövőt kutatta, hanem a jelent, és a jelen megértéséhez a múltat.

 

Kemény Bertalan, a falugondnoki rendszer atyja, településtervezőként kezdte munkáját. A tervezőirodák szűkre szabott mozgásterében is megpróbált kibontakozni, elszakadva az aktuális módszertanoktól és részekre bontott feladatoktól. Helyette megpróbálta feltenni a valóságos kérdéseket a falu jelenéről és jövőbeni sorsáról, majd közösséget vállalva az ott élőkkel minden gondolatát és energiáját nekik szentelte. Egyszemélyes intézményként, örökké úton -így lett mindenki Berci bácsija. Neve egy iskolává szélesedett gondolkodásmódot fémjelez, és ami fontos: nemcsak értelmiségi körökben.

 

Hatalmas történeti tudásából, táj- és gazdálkodási ismereteiből könnyen megélhetett volna, de sosem voltak kész, előre gyártott sémái, javaslatai. Tanítványait kérdezve-válaszolgatva oktatta, így tett a falvakban is. Kérdezett, és a kérdezettet saját kérdéseivel juttatta el a helyes válaszhoz. A falu boldogulására sem volt kész receptje. Mert mi is kell hozzá? Mindenütt más. De mindenekelőtt a helyzettel való szembenézés.

A tennivalókat is több síkon fogalmazta meg. Amikor mindenkit megkísértett a politikai megoldások keresése, Kemény Bertalan akkor sem fent, hanem helyben kereste a megoldást. Érvelt egy faluközpontú agrárpolitika mellett, fontosnak tartotta a támogatásokat, de igyekezett helyére tenni azokat, hogy a közösségek ne váljanak függővé a központi szándékoktól. Hogy a nagy szavakat aprópénzre váltsa, lehajolt minden apróságért. Ennek jegyében tette fel a kérdést, hogy miért nem használjuk ki a csereprogramokban rejlő lehetőségeket, miért nem utazunk tanulni a másik faluba. Utópisztikus gondolatokat táplált a helyi demokráciákról, ugyanakkor számolt a realitásokkal. Számolt a közigazgatás koncentrációjával, az önkormányzatiság elmozdulásával a kistérségi szint felé. De hogy ez ne rombolja tovább a falut, a részönkormányzatok szerepét szerette volna erősíteni. Sőt modellszerűen azt képzelte, hogy direkt demokrácia megvalósulhat úgy, hogy a körjegyzőségeken belül az egyes településeken a falugyűlés intézi a közösség ügyeit. Számolt az iskolák körzetesítésével is, de helyi tantervet ajánlott, hogy e rendszerben megmaradjon a településhez fűződő érzelmi kötődés.

A falu fejlettségét nem a gazdasági és infrastruktúrális mutatókkal mérte, hanem a lakosai közti kapcsolatrendszerrel. Ezért alapérték nála az egymásra figyelés, a kérdezni tudás, az egymástól tanulás, a generációs ismeretátadás. A kérdések és a válaszok, a közös útkeresés, az élmények összeszövik azt a hálózatot, amitől a falu lakói közösséggé válnak.

Településtervezőként dolgozva fogalmazta meg híres mondását: „nem csak népességmegtartó képességre van szükség, hanem képességmegtartó népességre”. Tanítója és barátja volt sok száz fiatal és idős embernek, értelmiséginek és kétkezi munkásnak, végtelen egyszerű, letisztult mondatai sokunk szellemi hagyatékává váltak.

 

Dr Szaló Péter

A megújuló Falufejlesztési Társaság

 

Megtartotta beszámoló és tisztújító közgyűlését a Falufejlesztési Társaság Budapesten a Magyar Építőművészek Szövetsége székházában 2008. január 24-én. Megválasztottuk az új elnökséget, mely Kemény Berci szellemében folytatja a munkálkodást, törekedve a helyi közösségekben való gyökeres jelenlétre.

A megválasztott elnök, Krizsán András, Kós Károly díjas építész megfogalmazta a Társaság legfőbb célját:

-         „ Az innovatív, megújuló magyar falu jövőképén” munkálkodni, úgy mintha 300 évig élnénk…

-          A jövőbeli tevékenység főbb formáit:  a különféle falumegújítási, falufejlesztő, közösségfejlesztő szakemberekkel, szakmai műhelyekkel történő tudatos partnerség építés, az integráció, a Falufejlesztési Társaság tudatos jelenléte, képviselete és Kemény Berci felejthetetlen emberi, módszertani öröksége, a „homálybogozás” folytatása.

 

Tiszteletbeli elnökünk Dr.Miklóssy Endre, regionális településtervező, egyetemi tanár, esszéíró, aki Kemény Berci munkatársa, barátja, harcostársa volt mintegy 30 éven át és nem utolsó sorban a Falufejlesztési Társaság alapító tagja, mint bizonyosan sokak előtt ismert.
Helyzetértékelésében kifejtette, hogy a Társaság legfőbb értéke mindig is az informális kapcsolati háló volt, melynek meg van az a veszélye, hogy az értékek elszállnak, akárcsak a falukutatásra vagy más önszerveződő tevékenységre utalunk, noha úgy általában ma Magyarországon keveset tudunk a faluról, ezért is van szükség a Társaság megújulására. Hasznossá kell tenni magunkat, meg kell teremteni a kapcsolatot a kezdeményező önszervező erőkkel. pl. a népfőiskolai mozgalommal, tervezési, pályázati segítséget nyújtani a hozzánk fordulóknak.  A Társaság megújulásában a legfontosabb értelmes feladatunk a fiatalok bevonása kell legyen.
Az elnökség tagjai állást foglaltak abban, hogy a Társaságnak nyitnia kell a felemelkedés érdekében.
Elkészült egy új adatbázis , cím , tag és levelezőlista, a Falufejlesztési Társaság e-mail címe, Maya Carmen jóvoltából, aki színtén tagja lett az új elnökségnek.
Régi-új elnökségi tag, tapasztalt csapatember Nagy Júlia, aki a civil kapcsolatépítésben, és a felnőttképzésben is jártas, valamint tartja a kapcsolatot a hazai népfőiskolai mozgalommal. Új elnökségi tag lett Csörszné Zelenák Katalin, aki közvetlenül több száz falu-tanyagondnokkal dolgozik együtt napi munkája során. Az elnökségben köszönthetjük Nyitrai Ákos építész üzemmérnököt, több falumegújítási program résztvevőjét, kezdeményezőjét, tervezőjét, és egyben végrehajtóját, tapasztalt szakembert, aki hozzá akar járulni ahhoz, hogy a falvak életét fenntartható folyamatok csapatban, együtt cselekedve valósulhassanak meg.
A Felügyelő Bizottság három tagú, elnöke: Jávor Károly kerttervező és tájrendező mérnök, vidékfejlesztő. Tagjai Labbancz Mariann területfejlesztő és  Szűrös Éva szociológus, szociálpolitikai szakértő, a Társaság régi tagja és a Kiss István emlékkötet „ Cselekvő állam” c. szerkesztője.
Elhatároztuk, hogy létrehozzuk a Falufejlesztési Társaság weboldalát és „blog”ját:

                                            falu.blog.hu lesz az elérési cím.

- Miklóssy Endre meg is írta a „blog” nyitó témáját, vitaindítót, egy kis történeti keresztmetszetet a Falufejlesztési Társaságról.

Jóváhagytuk, hogy a természetes személyek évi 2000, jogi személyek évi 6000 Ft tagdíjat fizetnek és a jövőben élünk a pályázatok adta lehetőséggel is.

Bankszámla számunk: 10200830-32323544-00000000

Barátsággal és szeretettel várjuk régi, új tagjainkat, az érdeklődőket a Társaság rendezvényein és különféle szakmai programjain, pl. a rendszeresen működő Csütörtöki Iskola havi előadásain, gondolatébresztő beszélgetésein a MÉSZ Székházban, amely minden hónap első csütörtök 17 órakor van .

 Az új elnök, Krizsán András elérhetősége: falufejlesztes@gmail.com

 

 Összeállította: Nagy Júlia ( folyam@freemail.hu)